Idén többször is sikerült bebizonyítanunk, hogy a valóság alkalmatlan a feladatára.
Olvasóink rendszeresen felhívják a figyelmünket, hogy a megszűnés szélére jutott szeretett portálunk, a HírCsárda. (Nem jó ezeket a sorokat olvasni, még, ha viccből is írjátok. Nem tudom, hogy esne nektek, ha mi mondjuk azt írnánk, hogy meg fogtok halni. Na mindegy, hagyjuk, nem fontos, tényleg.)
Azonban tévednek. Az igazság ugyanis az, hogy 2020 volt az az év, amikor minden eddiginél jobban megszorítottuk a tökét a gyakran igencsak túlsztárolt, együgyű és bugyiszagú valóságnak.
Eleinte kényelmes győzelmeket arattunk.
1-0
2018 augusztusában írtuk meg, hogy kormányhatározatban rögzítik majd az újszülöttek nemét, a magyar kormány viszont egészen 2020 tavaszáig várt, hogy végül törvényben szentesítse ezt.
2-0
Idén márciusban azzal a hírrel kedveskedtünk, hogy az egészségügyi vészhelyzetre hivatkozva bezárhatják a Színház- és Filmművészeti Egyetemet, és nem is kellett hozzá hét hónap, Szarka Gábor kancellár októberben elrendelte a rendkívüli őszi szünetet az SZFE-n a járványhelyzetre hivatkozva.
3-0
Tavaly júliusban írtunk a dinamikusan szórakoztató Alaptörvényről, és idén decemberben nem is kellett csalódnunk, kilencedszer is megfaragták, például azzal, hogy az apa férfi.
A valóság azonban egyre pofátlanabb lett, olyan iramot diktált, hogy azt hittük, hogy átesünk a ló túlsó oldalára – vagy hát inkább a túlsóról emide -, és valódi hírportál leszünk. Ami után nem tudnánk tükörbe nézni.
4-0
December elsején írtuk meg, hogy Jeszenszky Zsolt barátunk vélhetően igazi férfinek fogja tartani a Brüsszelben climbing outoló Szájer Józsefet, DJ Jeszy pedig alig hat órával később mondta el az erről szóló beszédét a Pesti TV-ben.
5-0
Jurák Katának 2017-ben még öt napra volt szüksége, hogy elismerje Soros György Mein Plan című kiáltványát, idén viszont alig pár óra állt rendelkezésére, hogy a cikkünk nyomán kijelentse, hogy Brüsszel rontotta meg Szájer Józsefet.
Őszintén megvallva, itt már rossz volt nézni a valóság görcsös szenvedését, sebeit csak az apró részgyőzelmek gyógyították valamennyire. A Trianon-balett után etelközi pantomimjátékot szerettünk volna, de pozsonyi horrormatiné lett belőle, iskolaőröket képzeltünk a lélegeztetőgépek mellé, de csak szemészek és fogorvosok jutottak a Covid-osztályokra, Bede Zsoltot akartuk index-főszerkesztőnek, de egy másik tufa nácit vettek vissza.
Mi mindig úgy tekintettünk a magyar valóságra, mint mester a tanítványára, egy olyan valakire, akivel nem gyengítjük egymást, hanem tanulva egymás érdemeiből és hibáiból napról napra jobbá tesszük egymást.
Úgy döntöttünk, visszaveszünk a tempóból. Most kell józannak lennünk, és adni némi laufot, és egy kicsit több mozgásteret engedni Orbán Viktornak is.
Nem hozzuk le Rogán Antal kínos kacsatáncát a cserkésztáborból, vagy Novák Katalin és Rácz Zsófia rózsaszín kalandjait, ahogy nem írunk sem Gulyás Gergelyről, sem Kocsis Mátéról, és hallgatunk Grazról is. Adunk egy kis előnyt.
Addig is bízunk benne, hogy a valóság tudja tartani a lépést, és 2022-ben is megmarad az esély, hogy drogos pedofilok kezébe adjuk az ország sorsát- mert ne legyenek kétségeink: lesz olyan, hogy 2022.
De azért holnap mondjátok el, hogy tényleg egy replikáns robot beszélt-e Áder János helyett szilveszterkor.
