Már lassan ott tartunk, hogy ha eldobunk egy követ akkor nemcsak hogy eltalálunk egy kézműves sörfőzdét, hanem egy JÓ kézműves sörfőzdét találunk el. Ebben a minőségi útvesztőben próbálunk most utat mutatni néhány remek friss, nyári tétellel.
Gregor Samsa Override
(Imperial Standard Brewery és Öcskös Főzde, Zákányszék)
A két legjelentősebb zákányszéki microbrewery a kezdetek óta külön utakon jár, és bár ellentétük nemegyszer véres utcai erőszakba fulladt, most félretették nézeteltéréseiket és előrukkoltak egy közös, limitált kiadású projekttel. Ez a klasszikus, középerjesztésű és árpadominanciájú APA nem a kompromisszumos sörök unásig ismert jegyeit hordozza magán, hanem hanem egy önálló, autonóm tétel. Illatra szétkraft, testen kívüli, kencés vasalt szendvics. Ízre – ami meglepő egy ilyen nehézfiúnál – valószínűtlenül jól csúszik (kicsit sem csoszogva), nagyon könnyen iható: bámulatosan könnyen megtalálja helyét a gyomorban. A korábbi főzdei ellentétből egy El Clásico lett. Sokat elmond róla, hogy az Untappd-en 5,1-en áll jelenleg az értékelése. Bravo!
White Vomit 72% EPA
(Anal Terror Hardcore Brewery, Pamuk)
„Mi nem söröket csinálunk, hanem háborút” – vallja a nagyvárosi hajtásba belefáradt, igazi, rúgnivaló, cinikus csicskák által alapított kézműves főzde. A White Vomit pedig már a címkéjével is azt üzeni, hogy emberi fogyasztásra alkalmatlan. Mármint ez van rajta, szó szerint. Pohárba töltve a kánikulában két napja az erkélyen száradó sajtburger színe ugrik be először. Illatra bizonytalan, citrusos és kakaós jegyek egyáltalán nem indulnak meg, tulajdonképpen a tétel nagy részét alkotó metilalkoholon és erőteljes szédülésen kívül semmit sem érezni. Az első kortyok után jelentkező végtagbénulás csak aláhúzza az alkotók üzenetét: ha valaki egy jó sört, és nem a fájdalmas kínhalált keresi, akkor messzire kerüljön bármit, amihez ennek a főzdének köze van. Érdekesség, de a sör nevében az EPA betűk egyáltalán nem az England Pale Ale-re utalnak, a címkét tervező grafikus egész egyszerűen ráájult a billentyűzetére – de ez már nem fogja vigasztalni azokat, akik véletlenül megkóstolják a White Vomitot.
Tractor Flesh Inferno
(Karta Uzi Brothers, Kemecse)
Vakkóstolással is felismerhető a kemecsei kartauzi szerzetesek söreinek ízkaraktere. Most sincs másképp: annak ellenére hogy egy határozott, szőröstökű Berliner weisse-t vártunk, első kortyra tejszínes pekándiókrémes vargánya, másodikra pedig hát… elég alkoholos… 19,5% és bizony érezni is! Illatában és ízében napsütéses mélabú, konzervatív előremutatás valamint Y-fordulás egy szűk mellékutcában. Ahogy melegszik (de nem érdemes megvárni), még seszínű konyakos hordóérlelést (pedig semmi ilyesmiről nincs szó) is felfedezhetnek benne az erre hajlamos emberek. Ha egy szóban kéne jellemeznem, akkor orosz krémtorta (pedig ez nem is egy szó). És hogy kinek ajánljuk? Erre egyértelmű, univerzális válasz nincs, mindenkinek magának kell rájönnie. Kalandra fel!
Csongor Könnye
(Legények a gáton, Pilisszentkereszt)
A pilisi szívcsakrában nyitotta meg erjesztőjét az első ősmagyar sörműhely, amely kizárólag a dobogókő környéki források vizéből készíti történelmi ihletésű, hátrafelé nyilazós lagereit. Aktuális tételük cserzett bőr ízesítésű, másodlagos jegyeiben tárogató és 1962-es Hősök tere. Mélyhűtött pohárba kiöntve kopasz és erőszakos – szobahőmérsékletre melegedve pedig tiltakozni kezd a homoszexuálisok ellen, de a leszbikusságot még mindig elfogadhatónak tartja, főleg ha nyereg alatt puhítják. Két korty után pedig már úton is vagyunk Kisvárdára NB1-es mérkőzést nézni 15 másik emberrel, az első üveg után pedig már meg is verjük a sofőrt, és mégis inkább kiszállunk az autópálya leállósávjában hugyozni. Érdekesség, de a főzdében a jurtákat az erjesztés során kiszabaduló gázok miatt hetente cserélni kell, ám ez egyáltalán nem dobja meg a palackonkénti 1200 forintos árat.
