A HírCsárda arra volt kíváncsi, hogy az emberek hogyan készülnek fel az előttük álló ínséges időszakra.
A magyarok többsége továbbra is próbál betárazni, hisz az alapvető szükségleteket a koronavírus-járvány alatt is ki kell elégíteni. Mihály sem bíz semmit sem a véletlenre, ahogy azt a zsúfolásig megtelt kocsija is mutatta.
“Itt van ni, én nem szégyellem: vettem pár tucat sarokcsiszolót és több mint fél évre elegendő paravánt. Sajnos, csak natúr színben volt, dehát ez van, járvány van, nem kívánságműsor. Nem akarom, hogy az utolsó pillanatban mindent elvigyenek előlem. A haver okosba’ még áthoz éjjel néhány kazánajtót meg öt csokor vágott gerberát, remélem, kihúzzuk egy ideig.
– engedte ki a borgőzt a szájmaszkja mögül.
Az idős embereknek még inkább előre kell gondolkodniuk, hisz ők nem tudnak mindig leszaladni néhány apróságért.
Napi beszerezőkörútja közben találkoztunk Marika nénivel, aki a gurulós bőröndjében vitt haza több tucat mélyhornyú golyóscsapágyat és negyven lengő ingát az unokáinak.
“A szükség törvényt bont! Kicsit megmozgatom a tagjaimat és be is spájzolok a nehéz időkre, kellemes és hasznos egyszerre, mondhatnám erre”
– mosolygott ráncai felett az öreg asszony, aki ugyanakkor bosszús volt, mert “lejárta a lábát” , hogy a férjének beszerezzen néhány tartalék jogart, de mindenhonnan elhajtották már.
A kereskedőknek sem könnyű, az agyagosszergényi hűtőmágnes manufaktúránál például éjjel-nappal dolgoznak, az alkalmazottak a teljesítőképességük határán próbálnak megfelelni a megnövekedett igényeknek.
“Akkora a kereslet, hogy 0-24-ben gürcölünk, de nem sírok, mennünk kell előre, rendületlenül. Szerencsére, olaszost meg kínai nagyfalast most nem kell gyártanunk, de az “intermodális közösségi közlekedési csomópontos” hűtőmágnesekért egymást tapossák az emberek. Megváltozott az életünk, semmi kétség…” – taszított el egy mágnest a kimerült kézműves.
