4 friss, hazai kézműves sör, amit nem érdemes kihagyni idén nyáron

Nyár van, csúcson a fröccs- és sörfogyasztás, a kézműves sörök pedig már a strandbüfék hűtőjében is ott hűsölnek. Mivel ennyire elkerülhetetlenek, mi is szemügyre vettünk néhány friss tételt. És meg is kóstoltuk őket.

• Kamikatze ROYALE

Első tételünk a második évét taposó vácszentlászlói maláta powerhouse, a SörFűrész legújabb dobása. Kiöntés közben színre enyhén borostás, pedig a pohár hűvös volt, de nem párás. A félperc pohárnyugalom után azonban felvette az ígért, már-már feketébe hajló pántlikás árnyalatot. Az első korty körmönfont martalócként szakította le az ínyemről az ebédből még ott kuporgó lecsópaprika-hártyát, kicsit sajnáltam. A (túl?) merész nyitány után azon gondolkodtam (nyakalás közben – sic!), hogy elzártam-e otthon a gázt. De nem legyünk ennyire kegyetlenek! Karakter, íz, látvány megvan, a savakkal meg foglalkozzon az, akinek két anyja van. A címke sütemények, torták és kisebb közúti balesetek után ajánlja, én nem.

• Kövér László ’88

Nomen ezt omen! Már az első korty alaposan megcsavart, hallótávolságból mellbevágott a szénbányászat aranykorát idéző bürkedad somolygás. Bábonymegyer méltán lehet büszke utolsó, még működő kézműves sőrfőzdéjére! A külső héj és a 6%-os alkoholtartalom bárdolatlansága még a legavatottabb adószakértőt is hajóvontatásra készteti. Az abszolút nem sivalkodó töpörödöttsége inkább hozzáad, mintsem elvárnánk egy hasonló árfrekvenciájú sörtől (1900-3000 forint között tekereg egy emberes 4 dekás krigli ára – a szerk.), szolid ötletgazdagsága pedig a jól ismert klasszikus útszéli, kakaós ízvilágot úsztatja be szemmagasságban, persze egy jó nagy adag (finomkodó) globalizációkritikával. Ezen csak az lepődjön meg, aki mást vár egy 7 hónapig érlelt sörtől. A gyöngyöző kupakokon a kaukázusi kefír és a vágott dohány násza sejlik fel, bár elsőre berúgja az ajtót, mégis kellemes, hűvös és gyors, ami egy igazi kézműves sörnek korábban egyértelműen a hasznára vált. Az első próbálkozást vétek elmulasztani!

• LMNOP Lager

Kercaszomor kedvenc söre, de Bajánsenyén már hunyorogva néznek rá, legalábbis az internetes fórumokon egykoron zajló parázs viták kézzel készült leirata szerint. Vas megyei társaitól eltérően nem túl nagy múltra tekint vissza a meglepően keveset sejtető elnevezésű QRST sörfőzde, ugyanis csak 2018. december 31. óta készítenek sört, előtte főleg titokzokniban utaztak. Összetevői között sajnos ott található a vajtök, és ez édeskés ízt ad az amúgy sem túl infantilis, viszont nem túlnyújtott, 4.569%-os alkoholtartalmú italnak. Színe halovány, mint macskám szemében a remény, habja pedig szinte azonnal papírra veti magát. Lehet egyedül vagyok a véleményemmel, de egyáltalán nem hevenyészett, inkább kaleidoszkópszerű az ízvilága, de ettől még ne forgassuk a szemünk előtt. Ráadásul 1399 Ft-ot hagytam érte a Deichmannban, ezért ár-érték arányban sem valami sziporkázó.

• Hübris Black Överdrive

Nem biztos, hogy a leghangosabb sör a legjobb, de hogy a félelmünk alaptalan volt, az is biztos. Bátornyáj? Ösztöncsipesz? Tolatóradar? – záporoztak az emlékek, minden egyes korty, mint egy-egy házsártosra gyúrt utcakő a kiskörúton. A XXI. századnak megfelelően mufurc, szemesre hizlalt árpa a sülysápi Tutorial Craftessential főzde idei Russian Imperial Stoutjén keresztül vágta arcunkba a rögvalóság bölcs mellékvágányát: érződött, hogy a szemérmesen dölyfös IPAcsök uralkodni akar a melaszon. Skandalum! A készítők azonban szerencsére még mindig a méregtelenítés zászlaját tűzték ki a korsó fülére, így a szénsavesszencia kényelmesen kiemelkedhetett a fanyar komplexitásból. A szodómia érzete hártyavékony, már a korty közepére elfogy, és aztán csak valami áttetsző melankólia marad. Fasza. A csűrben hízlalt pohárfenék csak pislogott, nem csoda, hogy még a mellettünk lévő asztalnál is ültek. Mi lehagytuk volna a mirelit borsót a hátsó címkéről, de így is egy (k)arcolás nélkül átjött a belga élesztő. Soha rosszabb menopauzát!