A produkciójával az oltások fontosságára akarja felhívni a figyelmet.
Müller Cecília országos tisztifőorvos rég dédelgetett álmát valósítja meg: színpadra áll.De nem csak állni fog, hanem beszélni is, a tőle megszokott gondoskodó nagymamás módon adja elő a Vakcina monológokat.
A Vakcina monológok egy nő vallomása a saját vakcinájáról, annak mély, sötét titkairól, hogy mi folyik ott bent, és abból ki, milyen hatások és mellékhatások érik. De szól arról is, hogy mit gondol a különböző népek vakcinájáról: az orosz szőrös medvésről, az angol hidegvérűről és a kínai kis hamisról.
A darabot az új SZFE oktatói segítik színpadra állítani: a dramaturg egy zsák vombatszar lesz, a rendező és asszisztense pedig egy döglött poloska és egy lehányt székláb lesz.
A darabot a pandémia miatt élőben nem lehet megtekinteni, azt csak YouTube-on fogják közvetíteni, az aláfestő hörgéseket és üvöltözéseket viszont az ország több oltópontján veszik fel, amiben bárki részt vehet, aki regisztrált. Az előadás ősztől két kreditpontért felvehető lesz a színész szakokon.
Ízelítőnek íme egy kis részlet a műből:
AZ ÉN VAKCINÁM AZ ÉN SZÜLŐFALUM VOLT
A vakcinám: zöld rét, hamvas-harmatos rózsaszín mező volt.
Tehénbőgés, lenyugvó nap, kedvesem érintése, puha szalma.
Van valami a lábaim között. Nem tudom, mi az. Nem érintem meg. Már nem. Soha többé. Azóta nem.
Cserfes volt az én vakcinám, türelmetlen, nem bírt várni. Szavakkal szólt egyre-másra, abbahagyni sem próbálta, beszélt folyton: igen, igen, ó igen.
Ó nem! Azóta nem, mióta álmaimban egy döglött állat van odalent, vastag fekete horgászzsinórral odavarrva… és dögszaga lemoshatatlan… és dől a vér felhasított torkából, átvérzi nyári ruhámat… átvérzik mindegyik nyári ruhámon.
A vakcinám leánydalokat énekel, kecskék nyakában lógó kolompok dalait, vad őszi mezők énekét, vakcinadalokat, szülőfalum vakcinaénekét.
A vakcinám: zúgó folyó vize, kristálytiszta, napégette kövekre fröccsenő víz, napégette köveket áztató, sziklák repedéseit csiklandozó körforgás.
Azóta nem, mióta hallottam a kettévágott citrom sikolyával szétszakadó bőr hangját, mióta kezemben maradt egy leszakadt bőrdarab a vakcinámból… ajkának egyik fele – mióta csonka lett, és én is csonka lettem vele.
A vakcinám: zúgó folyó mentén, termékeny falu. Az én vakcinám: az én otthonom.
