„Lassan már a szatmárit is Kínában gyártják”

Az utóbbi napokban sok kritika érte Orbán Viktort Ven Csia-pao kínai kormányfő látogatása miatt. Állandó szakértőnk, vezető publicistánk véleményét kérdeztük a kínai-magyar viszonyról.

HírCsárda: Akkor kezdhetjük az interjút?

Pista bá: Azt hittem, a múltkorit jössz megadni, te paraszt.

De a múltkor is én fizettem.

Tartsd meg a jó szokásodat, kisöcsém. Akkor két deka cserri lesz, meg tüzed van-e. Na, legyünk túl rajta minél gyorsabban mert a biciklim nem fogja hazatolni magát, érted-e.

Értem. Látta a kínai kormányfőt Budapesten?

Dehogy láttam én, fél nappal később keltettek az Angyal büfében, hogy zárnának. Nem volt időm ilyenekkel foglalkozni.

Pedig lehet, hogy nem is jutott volna közel hozzá a lezárások miatt.

Hát, lezárás az itt is volt. Jöttek a vámosok, nálam meg nem volt személyi, de szerencsére az Ibike megkínálta őket jóféle házival. 

Maradjunk a témánknál: mi amúgy a véleménye a magyarországi kínaiakról?

Fosatnak rendesen, főleg a marhahúsosak. A múltkor is ettem ötízű csirkét, annak meg leginkább semmilyen íze sem volt. Mondtam is nekik, hogy adjanak egy szilvát rá, hogy valamivel leöblítsem, dehát azt sem értették, hogy miről beszélek.

Mi az emberekre gondoltunk, róluk mi a véleménye?

Ja, hát azt én leszarom. Lassan már a szatmári vegyes gyümölcsöt is ők fogják gyártani, szóval én ha látok egyet, mindig integetek neki. De aztán az is lehet, hogy ugyanazt látom csak máshol.

Ön szerint mi a titka annak, hogy Kína mára a világ második számú szuperhatalma lett?

A marhahús. A kényes belű nyugati ficsúrok mind a vécén vannak, a kínaiak meg röhögve kereskednek a tőzsdén, meg öntik a vasbetont. Na, betonozni, azt tudnak. Nem is értem, a mi utcánkba miért ilyen béna parasztokat küldtek a fővárostól, ha a kínaiak kátyúzták volna le, rohadtul nem rázna hazafelé a biciklim.

Oda szokott figyelni arra, hogy amit vásárol, azt hol gyártják?

Hát gondolom Szatmárban meg Sopronban. Mást meg nemigen veszek, a mai ruhákból csak kilógna a seggem, úgyhogy jó nekem a varrott is. Múltkor mondta valami kis nyikhaj biciklis, hogy a cipőmet kínai kisgyerekek varrják össze egy tálka rizsért – hát, mondom, akkor csinálhatnák jobban is, mert folyton szétszakad az a szar.

A tibeti helyzetről mi a véleménye?

Hát nem értem én ezt az egészet. A múltkor is láttam ilyen táblás embereket a Blahán, hogy Free Tibet, de amikor odamentem hozzájuk, hogy akkor adjanak egyet, azt hitték, hajléktalan vagyok. Sejj, mondom, akkor megismerik a téglát, aztán már kerekeztem is el onnan. Nem értem én az ilyet, hát hogy higgyen így az ember bárkinek is?

Egyetért azzal, hogy a szabadságjogokat lehessen korlátozni a gazdasági fellendülésért cserébe?

Haha, akkor úgy járnának, mint az öreg Puchner, a múltkor az is korlátozott már hazafelé elég erősen, érted-e. Na, de ne viccelődjünk ennyit, mert már igencsak mocorog odabent a szalontüdő. Én mindig azt mondom, olyan ez, mint a melegfelvonulás: ha az egyik oldalon sokan vannak és bot meg tégla van a kezükben, akkor jobb nem kiabálni. 

Mi tanulhatunk mi a kínaiaktól?

Tanulhatunk sokmindent, csak leszarom.