Elmúlt a veszély, egyelőre
Négytagú bandát vettek őrizetbe budapesti nyomozók. A jól szervezett csapat folyosókat lopott, általában megrendelésre.
A módszer minden esetben hasonló volt. A banda tagjai, felváltva, a feltűnést kerülve kifigyelték a folyosók kihasználtságát, és amikor a legkevesebben használták őket, lecsaptak. A nyomozás során kiderült, hogy kicsiben kezdték, először néhány átjárót lovasítottak meg, majd jöttek a nagyobb átkötő helyiségek, termek és fővárosi bérházak körfolyosói.
Általában megrendelésre dolgoztak, bár a rendőrség még keresi kik is állnak a háttérben, de az már biztos, hogy szenvedélyes gyűjtőkről lehet szó. A feketepiac még nem kapta fel a folyosókat, egy átlagos 10 méteres darab körülbelül 20-30 millió forintot ér most. A nyomozás során az is kiderült, hogy következő akciója során a Műcsarnok egy 23 méter hosszú folyosóját tervezte eltulajdonítani a bűnbanda.
“Vége a rettegésnek, rács mögött vannak a gang-szterek!” – zárta a sajtótájékoztatót a Budapesti Rendőr-főkapitányság szóvivője.
A folyosólopás régi hagyománya a magyarnak. Budán a várdomb belsejében, és Eger alatt is találtak középkori ellopott folyosókat. A történészek még nem tudják pontosan honnan is hiányoznak ezek az irdatlan méretű folyosók, mert épületet nem találtak hozzá még. Valóníszűsíthető, hogy a folyosó nélküli épületek elértéktelenedtek, és a maradékát széthordák a helyiek építkezéshez. Ezt a teóriát erősíti az a tény, hogy ha valahol nem találni egyetlen egy régi épületet sem, akkor minden bizonnyal ott csak folyosót épített a helyi közösség amit végül ismeretlenek elloptak.
A most lebukott banda rovására írhatóak a VI. kerületi régi műemlékjellegű épületek végleges eltűnése is: az eltulajdonított közlekedő-és függőfolyosó nélküli épületek statikailag veszélybe kerültek, amelyet hála a Gruppo-Milton típusú tőkeerős ingatlanfejlesztőknek, sikerült minden baj nélkül lebontani, és helyükre szép üvegfolyosós épületet emelni.
Érdekes tény, hogy légifolyosót még nem sikerült senkinek lopni. Próbálkozások már voltak, de a tolvajok vagy megfagytak odafönn, vagy kiestek véletlenül a repülőgépek futóműteréből.
A légifolyosótolvajok a saját dugájukba dőltek bele. Azt hitték, hogy a légifolyosó fémből van, és a légifolyosóban először a repülőgép fémszerkezetét lopták el, mert azt hitték, az is a folyosó része. Így aztán hoppon maradtak a fémtelen légifolyosóban repülő nélkül.
szíjjártó áll az egész mögött.
a gimiben is mindig a folyosó falához lapult, nehogy valamely rajongója (mert sok volt a kis geci vamzernak) jól pofán vágja.
A GANG-problematikához (meg akár a héberek éhbéréről is)…
……………….
Karinthy Frigyes: Műfordítás
Egy költői antológiában megjelent a következő szép versszak Ady Endrétől:
Jöttem a Gangesz partjairól,
Hol álmodoztam déli verőn,
A szívem egy nagy harangvirág
S finom remegések: az erőm.
Egy széplelkű műfordító olvasta az antológiát és kiváltképp megtetszett neki ez a vers. Elhatározta, hogy lefordítja és a “Dichterstimmen” című folyóiratnak beküldi. Le is fordította a következőképpen:
Ich kam von Ufer der Ganges
Dort traumt ich von südischen Schlager,
Main Herz, du Blume, du banges
Du bist so zitternd, so mager.
Hát, istenem a rím kedvéért az ember változtat egyet-mást egy ilyen műfordításban. Eddig minden rendben volt, de egy másik műfordító elolvasta a verset a „Dichterstimmen”-ben, nagyon megtetszett neki és elragadtatásában nem vette észre, hogy magyarról fordították németre: eredetinek nézte és lefordítván magyarra, ilyen formában küldte be egy magyar szépirodalmi lapnak:
Ufer, a zsidó kupléíró
Aludt a folyosón mélyen
Barátja, Herz, biztatta
Hogy ne remegjen, ne féljen.
Egy kis félreértés tagadhatatlanul van a dologban: de ezekben a fene gót betűkben az ördög ismeri ki magát – érthető, hogy a különben kitűnő műfordító a “südischen” szót “jüdischen”-nek olvasta. Azonkívül, hogy a Ganges szót folyosónak fordította. Istenem, nem szabad elfelejteni, hogy a gang nálunk ilyesvalamit jelent. Más baj nem is lett volna, ha történetesen nem olvassa a verset egy harmadik műfordító, aki magyar versnek nézte, lefordította és beküldte a “Gedicht-Magazin”-nak, az alább olvasható tökéletes átköltésben:
O, Dichter der alten Juden
Was schlafst du im Flußsalz so tief?
Hörst du nicht den stolzen Herzog
Der dir in Ohren rief?
No, igen ami a folyosót illeti, hát az igaz, hogy ha az ember német fordító, nem lehet tekintettel ilyen hajszálfinom árnyalatnyi különbségekre, hogy a minálunk „folyó só” és „folyosó” mást jelent. Azt pedig igazán meg lehet érteni, hogy egy ok nélkül előforduló „Herz” tulajdonnévről inkább azt teszi fel a fordító, hogy a „Herceg” rövidítése. A „Gedicht-Magazin” nem is nyomozott a kérdésben tanáros nagyképűséggel, hanem elismerve a poetica licentia jogosultságát, leadta a verset, és úgy került a negyedik műfordító kezébe, aki aztán végérvényes magyar fordításban közölte a közben világhírűvé vált költeményt, mégpedig a következő formában:
A Herz-féle szalámiban
Sokkal sűrűbb a só,
Mint más hasonló terményekben
Hidd el, ó, nyájas olvasó!
Ami tekintve, hogy a „Dichter” szót „sűrűbb”-nek fordítani valóban éppen úgy lehet, mint „költő”-nek: egyelőre a legpontosabb magyar fordítása a rendkívüli költeménynek. A költő – eltekintve azoktól a módosításoktól, amiket a költői forma megenged – a vers tartalmán igazán keveset változtatott, s amellett a magyar költészeten kívül még az illető szalámigyárost is hálára kötelezte, aki, reméljük, kifejezést is adott hálájának. Ami mindenképpen szép eredmény.
Szerelmes a szakácsné
sok lett az ételbe folyó só
(Elnézést, ez egy s(z)ó vicc volt).
Nem vicces a sztori, mar elnezest kerek!
Nemreg (pontosabban folyoho 17. napjan, delutan 4 ora tajban) egy nyilvanos WC-ben volt dolgom, amibe a duna plaza egy folyosojarol jutottam. Mire megszaritottam a kezem, es belottem a seromat valami tortent, es a kiskunfelagyhazi orbanviktorazisten nevu MGTSZ szamfejtesi irodajaba jutottam az ajton at. Persze most elkobzott a rendorseg, es ugy tunik pinter ur budai villajanak nyugati szarnyara fogok kerulni 🙁