A Magyar Nemzet és a Hír TV után az egyik legnagyobb oldalt is átalakítanák.
Tovább zajlik a magyar sajtó átrendeződése, a Hír TV és a Magyar Nemzet visszafoglalása után most még nagyobb fába vágta a fejszéjét a kormány: hírportált akar faragni az origóból.
„Pár éve még kinevettek, hogy egyszer nem csak félrefordítások, kamu migránshírek és kitalált lejáratások lesznek az origóban, hanem valós hírek. De az idő talán engem igazol. A mai nappal a Magyar Nemzet visszatért, így 474:15-re vezetünk, amit kiegyensúlyozott médiapiaci helyzetként írnék le! A Nemzeti Sportnál 10-ből egyszer valós nézőszámot közöltünk. Na azt a pillanatot kell elkapni!”
– mondta Ballai Attila, aki sajnos nem tudja elvállalni a feladatot a Magyar Nemzet szerkesztése mellett.
Bár a szándék dicséretes, egyelőre „odaát” nem találni megfelelő szakembert, aki a minket körülvevő életet ismerné, aki élő embereket valós dolgokkal tudna összekapcsolni.
„Ez azért nem olyan egyszerű, mint átnevelni egy buzit heterónak! Ez hónapok munkája. Mesélni könnyű, de tájékoztatni… Az egy mocskos szakma, de lesz, aki beleáll!”
– mondta G Fodor Gábor, aki Huth Gergelyhez és Gajdics Ottóhoz hasonlóan önkritkusan visszautasította a feladatot, mondván életében nem közölt valós híreket, nehogymár most hirtelen egy új szakmát kelljen elsajátítania.
Kocsis Máté azonban levélben nyugtatta meg őket, hogy nyugodtan hazudják azt, hogy újságírók, úgysem ellenőrzi le senki, lám egy nyesedékkel teli túlfőtt bableves is médiamunkás tud lenni Jurák Kata néven, ha tetovált a szemöldöke.
A nevelt gyerek eladása
Párt bácsi megöregedett. Agy érelmeszedés kínozta. Elerőtlenedett, tagjai elhagyták.
Először a nevelt fia, Sajtóka kezdte kritizálni. Végül mégis Ő maradt hozzá a leghűségesebb gyermeke. Jól tudta mivel tartozik az Ő felnevelőjének. (Párt) iskoláztatta, úri láblógató állásba helyezte, gondolkodnia se kellet, nem is volt szabad.
Később őt is kényszerült eladni, nehogy a valódi tulajdonos, a közösség kezébe jusson. Ezt sokan, értetlenül nézték, hogyan tehet ilyet? Párt bácsi tudta mit, csinál, a sajtó jól nevelt, hűséges gyermeke maradt. Soha rosszat nem mondana az ő nevelő apjáról. Akárki legyen is az új gazdája, tudja, mivel tartozik az ő felnevelőjének. Mert ki lenne, lehetett volna Ő a párt apuka nélkül? Senki, és semmi! Mehetett volna dolgozni! Melózni! Brrrr! Nem azért képviselte Ő a munkásosztályt, hogy Ő dolgozzék! Az Ő szerény kis képességeivel, (hiszen azért tették Őt oda) hol szerezhetett volna olyan szép címeket, mint rovatvezető, szerkesztő, Főszerkesztő! Nem kellett hozzá más, mint szolgalelkűség, hűség, egy kis gerinc (ki)operáció, jó torok, és száj. Sok volt a lenyelni való (darabos, bűzös) még több a hazudni való rezzenéstelen arccal.
Mindezekért jó fizetés, csinos feleség, és csinos vagyonka járt. Aztán a privatizáció. Megvehették a szétrohasztott lapot az elhülyített, olvasótáborral egyetemben, akik még mindig „szívják” az ópiummal átitatott újságot, hogy „azért régen jobb volt” — nyugodtabban lehetett hazudni!
1998. 02. 05.
Az idegen gazda kutyái
Nem is olyan régen idegen ura(da)lom volt az egész határ. Az uradalomnak voltak szolgalelkű intézői, és kezdetben véresszájú, később szelídebb, de jól idomított kutyái. Külön válogatták, tenyésztették őket.
Becsületes puli, komondor be sem kerülhetett közéjük. Ezt az intéző felügyelte. Mert az igaz magyar kutyák csak magyarul tudnak ugatni, és nem igazán lehet őket magyarszagú emberekre uszítani. Azért az uradalom nem maradt kutyák nélkül. Akadtak bőven korcsok, akik a maguk jobb koncáért az uradalom érdekében ugattak. Akár hazugságot is ugattak, mert az intézők úgy idomították Őket! Amikor az uradalom tönkrement, az intézők ügyesen, gyorsan újgazdának adták el a birtokot, ami tulajdonképpen a falué mindnyájunké. Az uradalom kutyái hamar megszokták az újgazdát, hiszen Ők „szolgálni” tanultak, és szolgalelkűek! Gazdát nyalva, minket megugatva, párta(t)lanul minden utcán járóra egyformán morogva képviselik (idomításuk szerint) az újgazda érdekeit.
Ajánlom még, Ady: A legszomorúbb állatok cikkét