ifj. Lomnici Zoltán: “Életem legmostohább napja volt, amikor megszólaltatott a közmédia”

Az alkotmányjogász kérdésünkre elmondta, hogy enyhén fogalmazott amikor azt mondta, hogy viszonylag mostoha körülmények között készült az ominózus interjú. A valóság ennél sokkal durvább.

“Kezdődött azzal, hogy reggel elromlott a kabátom cipzárja, ráadásul a sálamat sem találtam, így egész nap fedetlen nyakkal rohangáltam abban a rohadt zimankóban” – kezdte el annak az interjú napjának történetét ifj. Lomnici Zoltán.

Még délelőtt kiderült, hogy egész hétvégén lejárt bérlettel BKV-ztam, teljesen kiment a fejemből, hogy újat kell vennem. Megállt bennem az ütő. Nagyon szórakozott lehettem, mert az úton munkába – már érvényes bérlettel! – véletlenül normál tejjel kértem a kávét útközben egy pékségben és nem laktózmentessel. Egész nap fojtogattak alulról a szelek, és annyi tárgyalásom volt, hogy a mosdóba is alig bírtam kijutni. Aki tartotta már vissza 7 órán keresztül, az tudja miről beszélek…

“Emiatt aztán enni is alig bírtam. Pedig a kedvencem, szarvasgombás tenger gyümölcsei rizottó volt az ebéd, kérdezték is a kollégák, hogy mi van velem. Gyakorlatilag az egész megmaradt, el is csomagoltattam, de persze bent hagytam az irodai hűtőben. Délután meg a feleségem hívott, hogy kiszökött a kutya és ha megint vemhes lesz a szomszéd tacskója, akkor biztos, hogy most nem fogjuk tudni kimagyarázni. Aztán persze megkaptam, hogy ha megcsináltattam volna a kerítést, akkor ez most nem lenne.”

Aztán jött az interjú. Azt kérték, hogy álljak minél közelebb a sétány széléhez, de rettenetes tériszonyom van. Először nem szóltam miatta, de annyira ijesztő volt a helyzet, hogy kérnem kellett hogy állhassak pár méterrel beljebb. Szerencsére nem az első felvétel szivárgott ki, mert azon még csak hebegtem-habogtam a félelem miatt, a saját gondolataimra is alig emlékeztem.

“És ha mindez ez még nem volna elég, az interjút készítő MTVA-s arcán volt egy hatalmas, lüktető pörsenés. Ismerik a fajtáját, amelyik körben vörös a gyulladástól, középen pedig sárgás-fehéres az összegyűlő genny miatt. Borzalmas volt. Próbáltam folyamatosan nem oda figyelni, de ahogy látható is a felvételen, teljesen összezavart.”

Próbáltam a leheletemet nézni, hogy gomolyog a levegőben, de kínkeserves percek voltak ezek. Kértem, hogy retusáljanak ki utólag, de Papp Dániel vezérigazgató úr szólt, hogy két Lomnicit azért már nem kéne eltüntetni. Az ellenségeimnek sem kívánok ilyen napot, köszönöm, hogy meghallgattak.