A közönség nem sejtett semmit
Lemondott Nagy-Rakvánczy Béla a Nógrád megyei Rendőrfőkapitányság fúvószenekarának karnagya. Az őrnagy a korrupcióról szóló hírek megjelente után azt hitte, hogy lebukott, ezért szüntette meg szolgálati jogviszonyát is.
A lemondás után indult eljárásban fény derült arra, hogy az őrnagy szomszédait hangos trombitaszóval zaklatta és nem ritkán pénzt is fogadott el azért, hogy abbahagyja.
Kiderült, hogy a zenekar rendszeresen lép fel bűnözők előtt és gyakoriak a szolgálati visszaélések, mint például az egyes szólamok hamis tagjai által fizetett „tisztasági pótlék”, amelyért cserében szólamukban nem kellett tisztán játszaniuk, de sokan például elérték különböző előnyök juttatásával, hogy a menetoszlopban zenélés során csak az érkezéskor csatlakozhassanak a zenekarhoz, addig ugyanis gépjárművel követték a menetelő társaikat. A tubások közül négyen hungarocell hangszeren mímelték a zenélést, mivel sajátjukat orgazdákon keresztül értékesítették. A koncertek alatt nem volt ritka, hogy a 42 tagú zenekarból csak öten jelentek meg, mivel lagziszezonban feketén fellépéseket vállaltak. Társaikat kartonból kivágott rendőrök helyettesítették.
A botrányhullám azonban nem ért véget: kiderült, hogy öt zongoristát is alkalmaztak alvállalkozóként, akik a számlák szerint minden alkalommal követték a zenekart, sőt a vidéki fellépésekre a hangszerek szállítási költségeit is elszámolták. A két klarinétosra, akiknek hangszerében egy vámvizsgálaton 4 kiló kokaint találtak, kommandósok csaptak le a melegkamionon, amelynek okmányait is ők hamisították.
