Rákay Philip saját rendezésű tévéfilmje 500 millió forintot kapott a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alaptól (MTVA).

peto philip.jpg

Az Magyar Televízió Zrt. M1 és M2 csatornájának intendánsa elmondta, hogy már régóta szeretett volna készíteni egy fikciós betétekkel is átszőtt, oknyomozó jellegű dokumentumfilmet a nemzetközi hírű intézet sorsáról. “Arra keressük majd a választ a filmben, hogy hogyan is kerülhetett a csőd szélére ez a nagyszerű intézmény, és miért kell megszűnnie” – mesélte egy kikapcsolt megafonon keresztül az Z+ televízió egykori műsorvezetője.

A film költségvetését főleg a digitális trükkök és a rengeteg külső, gyakran külföldi forgatási helyszínek indokolják.

10 KOMMENT

  1. Amikor búsan láttam álldogálni Philipet a szikla tetején, és olvastam, hogy majdnem egy milliárdot kapott, reménykedni kezdtem, hogy a kétharmad átírta az 5. alaptörvényben a gravitációs törvényt is, és ugrani fog.
    Sajnos nem ugrott, így már csak abban reménykedek, hogy Viktor bátrabb!:-))

  2. Gyű’töm az intéjzeteket vazzeg. Na és?
    Látok egyet a buszból, máris kell nekem.
    Neurológiai Intézet? Megvan.
    Balettintézet? Megvan.
    Leány nevelő intézet? Megvan. Az összes.
    Pető Intézet? Meglesz, oszt jó napot.
    Közötök?
    Hallgass a szívedre! Maraggyá otthon.

  3. “A film költségvetését főleg a digitális trükkök és a rengeteg külső, gyakran külföldi forgatási helyszínek indokolják.”
    ….no és a párt kassza állapota,
    a zsebem nagysága,
    az asszony növekvő igényei,
    a “ne mi lopjuk a legtöbbet, de ha lehet mégis” elve
    , …és az emelkedő a János hegyre menet!

  4. – Pistámék! Ne buszozzunk egyet? – kérdezte Óvé őrnagy, mikor végre visszajön 14-ben.
    Hátha látunk megint valami jó kis rekvirálni való intézetet valahol.
    Azzal a szép kék, járgányoddal menjünk, ne a sárgákkal, ami tele van marcona, füldugós kalauzzal, meg véletlenül bekapcsolt kandi kamerámmal a népemnek.

  5. Nem kell ide rizsa. Egyszerűen csak azt kell írni “Rákay Philip”. Ebben már minden benne van, ami engem nevetésre ingerel. Vagy sírásra. Vagy visszajön az ebédem.