Hódít az új dili a bölcsődékben és az óvodákban: egyre több kisgyerek fekszik a kés alá, hogy átműtse magát. A Hírcsárdának megszólalt Jean-Pérrin Lefèbvre, csíkszeredai LMBTQI-aktivista, aki évek óta végzi a gyerekek átnevélését és nemváltását a magyar óvodákban. Az új pedofiltörvény és a gyereknépszavazás kihirdetése után ültünk le beszélgetni.
Hírcsárda: Mikor érezte úgy, hogy gyerekekkel kell foglalkoznia?
Jean-Pérrin Lefèbvre: Az egyik pesti játszótéren figyeltem fel egy kétéves kislányra 2018 tajékán. A szegény kisgyerek alig tudott járni, összefüggéstelenül motyogott és többször is elsírta és leette magát. Borzalmas látvány volt, éreztem, hogy nincs jól. Akkor határoztam el, hogy segítenem kell ezeken az embereken, nem akarok még egy kisgyereket sírni látni!
Egyből tudta, hogy át kell műtenie?
Dehogy… Botoxszal kezdtünk. A hetedik beavatkozás után már nem tudott sem sírni, sem nevetni. Sajnos az arca olyan lett, mint Gulyás Gergelynek, de azóta kiválóan énekli a Tóth Andi dalokat. Ha még picit tudunk reszelni az orrából, a következő farsangon drag queennek öltözhet. Jó érzés, hogy szemmel látható eredménye van a munkánknak.
Tartják még a kapcsolatot?
Épp válunk, de megmaradt a jó viszony.
Vannak kedvenc átműtött kisgyerekei?
Ó hogyne! Hadd emeljem ki Ildikót, aki négyszer műtette át magát lánnyá, és háromszor fiúvá, és négyszer bérmálkozott. Kevés ennyire stramm négyévest ismerek. De említhetném Emőkét, aki sikeresen felnőtté operáltatta magát vagy Marcikát, aki a váci Mackó óvoda első non-bináris cisz-transzenmű versmondója lehetett a karácsonyi ünnepségen. Bátor kis csibészek!
Rossz élményei is akadtak?
Sajnos igen. A mai napig előttem van Manó története, akit először homoszexuálissá neveltünk, majd véletlenül átmütöttük nővé, így aztán megint heteró lett.
Nem hangzik jól…
Nem is ez volt a legnagyobb baj. A kisfiú zsidó származású, és pont a körülmetélése előtti napon operáltuk át fiúvá. Szentségelt is rendesen.
Mit gondol, a szülőknek mennyi beleszólásuk van a gyereknevelésbe?
Nulla, sőt… El kellene már engedni ezt a régi mítoszt, ezzel a görcsös ragaszkodással csak ártanak a gyerekeknek. Tisztán látható, hogy egy nemzetközi szülőhálózat tette rá a kezét a gyerekekre, úgy érzik, hogy előjogaik vannak, a mi szuverenitásunkat pedig semmibe veszik.
Annyit tudok mondani, hogy el a kezekkel a gyerekektől, legalább míg a műtéti hegek be nem gyógyulnak!
Nem gondolja, hogy ezzel beleavatkoznak a természet menetébe?
Ilyen közegben? – mutat a mellettünk ülő hároméves kislányra – Ez a kis hercegnő pár hónapja még csöcsöket szopogatott, nem mi neveltük belé a leszbikus hajlamot. Mi csak irányba tesszük őket, és lenyisszattunk ezt-azt.
Nem tart attól, hogy sok támadást fog kapni?
Mégis miért kapnék?
Köztudott, hogy korábban Soros György szeretője volt…
Jahogy az… Nézze, ez a történet hetekkel ezelőtt volt, még bőven Alex előtt. De tudom, hogy a magyarok mennyire érzékenyek erre a témára, ezért, ha lehet, inkább nem beszélnék többet róla.
Akkor egy akutális kérdés: mi a véleménye a kormány új népszavazási kezdeményezéséről?
Szerintem nem gondolták át eléggé. Mi van, ha teszem azt, nemet mondanak a műtétes kérdésre és több operáció is elmarad? Már most irtóztatosan hosszú a várólista, és nem hiszem, hogy a sebészeink olyan könnyen le tudnának mondani róla.
El tudná képzelni, hogy az állami egészségügyben, tb-támogatással műtsék át a gyerekeket?
Ez nem Franciaország… Örülünk, ha a bejegyzett élettársi kapcsolatot ki tudjuk harcolni nekik – ez nagy dolog lenne, és rengeteg plusz joghoz jutnának így a gyerekpárok. De ezt majd a jogászcsapatunk kiokoskodja.
Milyen irányok, fejlődési lehetőségek lehetnek még az óvodai egészségügy területén?
Úgy vélem, rövid távon ki kell harcolnunk, hogy a hálapénzt legalább a 6 éven aluliaknál engedélyezzék. Középtávon jó lenne elérni a hollandiai szintet, ahol már csak úgy kapnak férőhelyet a gyerekek, ha hoznak magukkal egy velük azonos nemű kisebbségi szexpartnert, aki szemüveges.
És hosszútávon?
A mostani feszült helyzet is mutatja, hogy ezeket az emberkéket már jóval korábban fel kell készítenünk az óvodai létre. Kanadában például egyre népszerűbbek a babaműtétek, két hónapja Torontóban egy csecsemő épp az orrunk előtt műttette át magát koraszülötté. Úgy vélem, ez a jó irány, legalábbis addig mindenképpen, amíg a nemváltó műtéteket embriószinten el nem tudják végezni.
