Továbbra is nagy problémát okoz a rasszizmus az Egyesült Államokban. A kirekesztés már nyomasztó mértékben van jelen a mindennapi életben, az amerikai polgárok fel vannak háborodva, hogy hiába tesznek meg mindent, a köztereken lófráló afroamerikaiak úton-útfélen eszükbe juttatják a faji megkülönböztetést, a rabszolgatartást vagy a dixieland zenekarokat.
“Küzdhetünk mi a médiában, harcolhatunk az Uncle Ben’s vagy a Johnson and Johnson csomagolása ellen, ha a gyűlölet terepe maga az utca. Egy lépést nem tudok tenni, és máris szembejön velem egy fekete ember, hogy emlékeztessen a gyarmatosításra vagy a diszkriminációra. Mégis mikor jön el az az idő, amikor békében, együtt élhet az összes rassz mindenféle üzengetés és provokáció nélkül?” – közölte egy San Fransiscó-i eperkereskedő.
A hangulat keleten sem jobb, ahogy egy New York-i dokkmunkás is beszámolt róla.
“Szeretném azt hinni, hogy mindenki egyenlő, nem négerek vagy fehérek vagyunk, hanem EMBEREK. De nehéz úgy, ha a feketék úton-útfélen az arcomba vágják a fajgyűlöletet. Szerintem nem erre gondolt a Burger King, amikor azt írta, hogy “van egy álmom…”
– bosszankodott Felicity.
A diszkrimináció elleni harc jegyében több államban is arra kötelezik a provokátorokat, hogy az egész testüket elfedjék, hogy még véletlenül se hergeljék fel a politikailag korrekt embertársaikat.
A feketék ezen túl kizárólag hófehér, egész testet eltakaró ruhában jelenhetnek meg, mindössze csak a szemeknek vágnak ki két lyukat, hogy az illetők lássák, merre haladnak.
