Tisztelt Hirdető!
Amennyiben el szeretné helyezni reklámját az oldalunkon, kérjük, hirdetéssel kapcsolatos igényét küldje el a hirdetesfelvetelifoosztaly@hircsarda.hu email címre. A levél beérkezését követően, legkésőbb 1 munkanapon belül megkeressük önt.
Előre is megköszönve érdeklődését, üdvözlettel:
HírCsárda Hirdetésfelvételi Főosztály
Tisztelt Mindenki!
Ez nem egy sajtótermék. Ez egy oldal tele hírparódiákkal. Az oldalon feltüntetett hírnek látszó írások kizárólag a szerkesztőségnek látszó személyek álláspontját, vagy annak teljes ellentétét tükrözik. A valósággal való bármilyen egyezés kizárólag, vagy egyes szituációkban a valóság definíciójának értelmezésétől függően részben a véletlen műve. Ezt persze nagyban befolyásolja a véletlen definíciója is: azokat az összefüggéseket, amelyeket még nem ismerünk, vagy amelyek kiszámítása túlságosan költséges lenne, véletlennek tekintjük.
Amennyiben bárki mást állít, azonnal perelünk rágalmazásért.
Az oldal feltörőinek üzenjük, hogy tudjuk, kicsodák, hol laknak, és milyen szórakozóhelyeken ismerkednek. Az oldal tartalmáért nem vállalunk semmilyen felelősséget, mint ahogy semmi másért sem.
Azonban helyreigazítási kérelmet vagy egyéb változtatási kérést, csak levélben, felbélyegezett válaszborítékkal együtt tudunk elfogadni. Helyreigazítás esetén pedig a levélnek tartalmaznia kell 6600 forint helyreigazítási díjat, kis címletű (kisebb mint 500 forint) magyar bankjegyekben. Ezek hiányában semmilyen kérésnek nem tudunk eleget tenni.
Elérhetőség: info@hircsarda.hu
A műsorvezetőket édesanyjuk és a kínaiak öltöztetik.
Szerzőink
Somogy megyében „saját” betyárjuknak tartják. Darány és Csokonyavisonta közt egy hatalmas kocsányos tölgy (Quercus robur) „Patkó Bandi fája” néven ismert. A Baranya megyei Hosszúhetény hagyománya szerint Patkó Bandi a községbeli Máltető dűlőről figyelte a pandúrokat. 1904-ben Rákosi Viktor Az én falum című munkájában elbeszéli egy csárdában töltött éjszakáját. A csárdás gazda egy fapadot jelölt ki alvóhelyül a számára, melyen harminc évvel korábban Patkó Bandi sokat hált. „Betyárnak jó lehet – felelém – de nincsen egy becsületes ember számára való fekvõhelye? – Oda magam fekszem, – mondá a szives házigazda.”
Nevét nem ismerik más vidéken, csak a Börzsönyben és az Ipoly menti falvakban. Az idősek emlékezetében máig élnek a Sisa Pistáról szóló történetek, szájról-szájra terjedő mesék, balladák, dalok, melyek természetükből adódóan sokszor nem fedik a valóságot. A róla szóló történetek szerint gyakran tréfálkozott a maga módján.
Mint azt perében a védelem igyekezett is kihasználni, ő tulajdonképpen sosem rabolt. Csupán felszólította kiszemelt áldozatát arra, hogy pénzét, aranyóráját ajándékozza neki. A félelemtől reszketők azután saját kezükkel raktak mindent a zsebébe. Az is előfordult, hogy miután felpakolta a kocsira a törvénybíró kamrájának egész tartalmát, beszólt hozzá az ablakon, hogy lövesse le a kutyáit, hisz mit sem érnek, mert még csak meg sem ugatták őket.
A legenda szerint fiatalkori rossz társaság terelte a rossz útra. Már 18 éves korában inkább legénykedésből, mint bűnöző szándékkal részt vett egy bakonyi disznólopásban, majd az eltulajdonított jószág értékesítésében. A cselekményre azonban hamar fény derült, s Jóskát a törvényszék a kár megtérítésére és a szombathelyi börtönben letöltendő két év büntetésre, továbbá pálcázásra ítélte.
A néphagyomány szerint a börtön átalakította a fiatalembert. Romantikus mesék szólnak a porkolábnéval való szerelmi kapcsolatáról. Egyik rabtársától megtanult írni és olvasni, öltözködése is megváltozott. Mikor hazatért, cifra ruhát viselt, már kész kalandor volt. A börtönből való szabadulásáról is többféle mendemonda kering. Az egyik szerint megszökött a foglárné segítségével, a másik szerint kitöltötte büntetését.
Azt, hogy miért választotta a szegénylegények hányatott életét, a néphagyomány sokféleképpen magyarázza. Egyes történetek szerint katonaszökevény volt, mások szerint bojtár korában kegyetlenül megverte a számadója, s ezért állt betyárnak, de romantikus szerelmi történetről, árva sorsról, törvénytelen származásról is szólnak mondák. Legvalószínűbbnek az első két verziót tartják a kutatók.
A mondák szerint szép, derék ember volt, lobogós ujjú inget, bő gatyát viselt, pisztolyokkal, puskákkal bőven felszerelkezve járt. A hiedelem szerint nem fogta a golyó, kegyetlenül megbüntette ellenségeit, nagylelkűen meghálálta a segítséget. Csak a gazdagtól rabolt, a szegényt nem bántotta. Sok történet szól vakmerőségéről, féktelen természetéről, mulatozásairól. Mindezek miatt félelemmel vegyes tisztelet övezte nevét az emberek között.
Egyszer megjelent egy Mikófalván tartott menyegzőn, amikor a pandúrok már országosan körözték, s egy nemes úr (melléthei Barna István) – akinek korábban megmentette az életét – juhásznak öltözve a subája alatt menekítette ki.
Első törvénysértéseit az 1780-as években követte el. A Hortobágyon gyakran megfordult gyanús alakok: kupecek, orgazdák között. Első ízben 1787-ben fogja el a vármegye, négy ló ellopásáért. Mire egy év múlva kihirdetik az ítéletet, elég sok bűncselekményért kell felelnie. Börtönbe kerülésekor írta meg a maga mentségére „Apológiáját”, hibáinak, tetteinek megmagyarázását. Íráskészsége a korabeli átlagnál magasabb iskolázottságra vall.
Jáger Jóska nagy huncut vót
Míg ezen a világon vót
Felöltözött jány ruhába
Pipi-piros rokolyába.
Végigsétált a piacon
A piacon mint kisasszony
Bémegyen a szílső bótba
Válogat a viganókba.
Válogasson a kisasszony
Ne siessen olyan nagyon!
Sietek én, görög uram
Sokfelé van az én útam.
A szegedi akasztófa
Márványkőből van kirakva
Míg a töve ki se száradt
Jáger Jóska rajtaszáradt.
24 éves korában volt az első “összeütközése” a törvénnyel. A csornai úriszék két év börtönre és félévenkénti 25 botütésre ítélte. Sobri Jóska bandájába állt, ahol írástudásával ki is tűnt társai közül. Egy ideig Sobri alvezére volt, de 1836 októberében elhagyta és új bandát hozott létre Mógor Jancsival, Zsidó Józsival, Holics Gyurival, Király Jancsival, Lakat Miskával, Papp Andorral, Kiss Jancsival. A megyei statáriális bíróság 1836. december 24-én Milfajt Ferkót kötél általi halálra ítélte, és még aznap fel is akasztották.
Anyját Sánta Erzsébetnek hívták. Apját, Rózsa Andrást korán elveszítette, mert lólopásért felakasztották. Mindez nagy hatással volt életének további alakulására. Analfabéta volt. Első bűntettét Kiskunhalas határában követte el. A halasi külterületen, Balotapusztán, Darabos István gazdától két meddő tehén ellopása miatt 1836-ban indult ellene eljárás 23 éves korában, ekkor került a szegedi börtönbe. Szökése után futóbetyárrá lett és hírhedt betyárkalandok sokasága kapcsolódott nevéhez.
Nevezetes a Kistelek melletti rablása, melynek során a síneket felszedve siklatták ki a vonatot. A vonaton utazó vadászkatonák hét társát lelőtték, Sándor térdét egy golyó roncsolta, így megint elfogták. Utoljára Ráday Gedeon királyi biztos fogatta el 1869. január 12-én. Az 1872-es per során életfogytig tartó rabságra ítélték.
