A jobboldali provokátor-újságíró nem csak az Azonnalit, de a HírCsárdát is megfenyegette, hogy ne hozzuk le a vele készített exkluzív interjút. Mi azonban nem félünk.

HírCsárda: Köszönjük, hogy elfogadta a meghívást.
Bede Zsolt: Nem vagyok náci.

Ilyet nem is állítottunk.
Az jó, mert ha igen, azonnal felállok és elmegyek innen.

Ön kérte, hogy beszélgessünk.
Igen, de akkor még nem tudtam, hogy le fogtok nácizni.

Nem náciztuk le.
De gondoltátok. Az ilyenfélék, mint ti, meglátnak egy kopasz embert és már megy az ajvékolás.

Ez most zsidózás volt?
Miért, akkor náci vagyok, vagy mi? Nem vagyok az, egyébként, úgyhogy nem értem, mire céloztok.

Mindegy is, kezdjük el az interjút.
Jó, de ha olyat kérdeztek…

Milyet?
Hát ilyen nácisat. Trükköset, hogy utána ki lehessen forgatni, és akkor kommentelnek a szutyok libernyákok, hogy na, itt egy náci.

Egyáltalán, mit ért nácis kérdés alatt?
Na, látod. Kimondtad. Már kezditek is. Indul a trükközés. De felveszem ám. Várj, megmutatom. Itt villog, hogy veszi. Vissza is tudom játszani, ha…

De még nem is kérdeztünk semmit.
Nem is kell! Tudom, mit gondoltok. Itt ez a szemét náci, ezt gondoljátok. Ami amúgy nem vagyok. Se szemét, se náci.

Szögezzük le, itt…
Aha! Szögezzük? Mint a zsidók Jézust? És akkor ha tiltakozom ellene, akkor mi vagyok? Na, a szemembe mondod? Vagy csak az írogatás megy, névtelenül?

Ha feltehetnénk a kéréseinket…
Indulnak a feltevések, mi? Tipikus. Először csak feltevés, aztán jön a sárdobálás, meg hogy kirúgnak a munkahelyről, meg az utcán mutogatnak utánam.

Ha megint azzal jön, hogy nácinak nézik…
Ugye??? Milyen könnyű kimondani, igaz? Aztán hirtelen az összes meleg meg néger sír, hogy jajj, a Bede Zsolti csúnyát mondott rájuk, aztán mehet a honlapokon a fikázás, hogy mekkora rasszista vagyok. Nem vagyok az, egyébként.

Ez önnek fáj amúgy?
Amikor lenáciznak?

Nem, az, hogy sokan azt gondolják önről, hogy egy fárasztó, mitugrász kis csicska.
Akkor letiltom ezt az interjút. Mondtam már, hogy felvettem az egészet?

Mi is.