Máyer Z. Solt interjúja Kövér László házelnökkel a parlamenti újságíró-kitiltással kapcsolatban.
László! Hívhatlak így? Régi harcostársam. Hát most mondd meg, mit lehet tenni ezekkel a leélt arcú patkányokkal?
Én minden tőlem telhetőt megteszek.
Igen, látjuk, olvassuk és melletted állunk ezekkel a legrosszabb értelemben vett balliberális, két lábon járó médiaszemétdombokkal vívott eposzi harcban. Mi lesz akkor, – mert meg fog történni, mert ezek létrán szédelegve sem érnek fel lábkörmünkig – szóval mi lesz, ha egy másik kaftános zugfirkászt küldenek be kamerával zaklatni?
Azokat is kitiltom.
Értem én, de mi lesz ha már nem halljuk ki a disznószaros ajvékolásból a tiszta hangot? Lászlóm, bírjuk majd féllábon is az elnyomást, összekapaszkodva, mint régen, amikor a kommunistákat elzavartuk otthonainkból?
Én ilyenkor Ákost szoktam hallgatni.
Miként az a Korintusiaknak írt levélben is áll, „a lelki adományok ugyan különfélék, a Lélek azonban ugyanaz”, nemdebár. Ehhez kapcsolódóan hadd meséljek el egy történetet – 1993-at írunk, én pedig éppen belülről rothasztottam cikkekkel a Népszabadságot. Ekkor jött oda az akkori szerkesztőm, hogy írjak már valami kellemetlent az egyik politikusról. A nevét most nem mondom meg, a lényeg, hogy mindketten ismerjük jól. Erre én azt mondtam neki: hát a büdös életbe már, hová lesz ez a világ, ha már minden újságíró kérdezhet bárkit bármiről? Nem vájkáltunk eleget mi, egyszerű halandók a szellemi hatalmasságok politikájában, a döntések hátterében, amit fel sem foghatunk, s ha mégis, át nem tudunk adni a vasárnapi plázázók szintjén rekedt DK-zombiknak? Hát nem volt igazam?
De, abszolút.
Amúgy most is itt vagyunk a Parlamentben, megannyi ős-Herkules és Tökmag Ferenc körében, belélegezve ezt a nehéz, pajesszagú, Bajnai-éra jegyeit levetkőzni próbáló levegőt. Nem lesz ebből baj, ha a Havasi Berciék erre járnak?
Hagyjad már.
Az Országgyűlés elfogadta a Gój Motorosok törvényjavaslatát, amely szerint minden magyar állampolgár hátára tüzes számozóvassal rá kell égetni egy rendszámot. A rendszámra azért van szükség, hogy mindenkit meg lehessen büntetni, aki gyalog vagy kerékpárral a buszsávban halad. A rendszámot mindenki köteles az összes ruhadarabjára matyó hímzéssel felapplikálni. Rendszám hiánya vagy nem látható módon viselése alapesetben 30 ezer forintba fáj. Ismétlődés és halmazati előfordulás esetén a büntetés 30 év börtönig és teljes vagyonelkobzásig súlyosbítható. Az Országgyűlés jóváhagyó fejbólintással elfogadta a törvényt, egy ellenszavazattal, amely szerint a vétkeseket dobbermann kutyával Németországba kell üldözni.
A rendszámon már túl vagyunk. A mostani törvényjavaslat kimondja, hogy ha a közlekedni kívánó gyalogosok és autósok akadályozzák a városnéző biciklistákat, akkor aktiválható a beléjük ültetett bomba.
Örülök, hogy végre szóba került a kaftán.
Egyébként amikor Solt direkt rákérdezett, hogy a disznósajt után netán engedélyezik a disznótúrót is ezek a kétlábon járó liberálisok, a büdös életbe, Lővér sokat mondóan csak ennyit válaszolt: disznók elé a túrós faszút!!
Namostkérem!
Nem reprezentatív felmérés alapján, anyósom 93,67% százaléka nem érti mi ebben a vicc, pedig ő mára már a magyar népesség túlnyomó többségével vetekszik.
A magyar lakosság 66,66%-a ért azzal egyet, hogy ki a fantom az a Mayer Z. Solt Ottiliia.
Csak a felsőfokú sportiskolai végzettségűek 18,37%-ában, tehát a doktori szint felett merül fel a hiányérzet, hogy miért takarja el a mikrofon özön az egyik nemzeti főméltóságos arcszerkezetének leglényegesebb mondanivalóját?
Éljen és virágozzék a bádogember és a madárijesztő örök barátsága!
Most, megnyugtatásul, énekeljük el a Somewhere Over The Rainbow kezdetű csángó népdalt!