Egy fotósorozat erejéig ellátogattunk a Magyar Nemzeti Bank (MNB) igazgatósági ülésére. A képeket nem tarthattuk meg, ezért csak elmesélni tudjuk, mit is láttunk odabent…

mnb_nyomor.jpg

Címnek csupán koordinátákat adtak meg, ami meglepő módon nem a budapesti V. kerületbe, hanem egy kelet-magyarországi veszélyeshulladék-égető kantinjába vezetett. A nyolcórás út végére sárga lett az autónk az esőként ráhulló, itt elégetett sebészeti hulladéktól. A láthatóan gyerekkora óta tbc-s portás vezet minket a közös étkezőbe, egykerekű tolószékével végigkaristolva a szeméttel teli, süket reménytelenséget.

Pusztító bűzre lépünk be. A sarokban a Felügyelő Bizottság (FB) több tagja, Madarász László, Nyikos László, Szényei Gábor András és Tóth Attila Simon egy emberi, állati és növényi ürülékkel teli felfújható kádból próbál meg sikertelenül kimászni. Szemükön köd ül, fejüket folyamatosan rázzák, mint egy filléres horrorfilm gyorsított jelenete. “Amióta csak joghurtok fedőfóliáiról lenyalt maradékon élnek, már alig tudnak mozogni. A halál megváltás lesz nekik” – halljuk az ajtó mellől. Az FB elnöke, a vezetőjük, Papcsák Ferenc az. Mesélik, ő is megőrült, miután mindenét el kellett árverezni. Mi elcsíptük egy tiszta pillanatát.

Nincs is időnk vele foglalkozni, mert meglátjuk a jegybank alelnökeit, Nagy Mártont, Gerhardt Ferencet és Windisch Lászlót, ahogy egy haldokló bernáthegyit szodomizálnak zokogva, hörögve egy kamera előtt. “Ebből tudunk egy kis mellékest szerezni, havi 1,7 millióból nem tudnak megélni” – mondja a kamerát kezelő Matolcsy György. Alig lehet 50 kiló ez a hajdanvolt nagy ember. Arca fehér, szomorú. Lengőbordái már átszúrták mellkasán a bőrt, a csontok vége üszkösödik. Mikor meglátjuk, kapkodva – mintha az életéért küzdene – próbálja eltakarni egy csöpögő felmosóronggyal. 

Kifullad, nyirkos sámlira roskad. Próbálja megszorítani a kezünk. “Kérlek emeljétek meg a fizetésünk, nem bírjuk már soká“. Nem tudja kik vagyunk, összekever minket valakivel. A könnyek már a szívünket marják, az idő, pedig mint a penészes tapéta mállik le rólunk. “Minden követ meg fogunk mozgatni” – suttogjuk hang nélkül, mind a heten, egyszerre.

Kifelé menet a Monetáris Tanács két tagjába, Báger Gusztávba és Bártfai-Mager Andreába botlunk. Most temették el három társukat. Halkan sírnak, de nem azért mert ők lesznek a következők, hanem mert tudják: nem lesz, ki majd ő rájuk dobja a földet.

11 KOMMENT

  1. Irigy ballibsi hangulatkeltés.
    Akik a monetáris politikával segítettek elérni, hogy 47ezer forintból meg lehessen élni, megérdemlik, hogy ne kelljen egymillió alatti bruttóból nyomorogniuk.

  2. Meg lehet ám fizetni a jól végzett munkát, de hát… ők nem végeznek jó munkát. A fősulin a jegybank feladatok között inkább a nemzeti valuta védelmét láttam, nem a műkincs- és ingatlankereskedelmet. A forint védelme marha jól sikerült

    (2010. április eleje, a fidesz megnyeri a választásokat: svájci frank középárfolyam 185,5, ma 285,5)

  3. Én rádobnám! Főleg a tolcsira. De még inkább élvezném, ha rázárhatnám a cellaajtót. És ha panaszkodna, hogy megtöcskölték a köztörvényesek, akkor megmondanám, hogy ez egyrészt unortodox átnevelés, másrészt, onnantól, hogy bekerült “elvesztette emberi jogokkal bíró egyén jellegét”.