Teszteltük: JAS 39 Gripen vadászrepülő

Bár nem lehiggadt családapánknak tervezték, egy hétvégi piknik során is szépen duruzsol a gázturbinás sugárhajtómű.

Már régóta szerettünk volna tesztelni egy Gripen vadászgépet, és minél több zuhant le belőle, annál jobban érdekelt minket, milyen vezetési élményt nyújt a SAAB gyár légi fenevadja. A Magyar Honvédség támogatásával megkaptuk egy hosszú hétvégére az egyik JAS 39 C EBS HU gépet, és az első benyomások igen kedvezők voltak.

Teli tankkal indultunk el Kecskemétről, és ha óvatosan adtuk a gázt, bőven be tudtuk repülni a magyar légtere, sőt belefért még egy kilebegtetés nélküli leszállás Siófokon, a Petőfi-sétányon, ahol a gépről leszerelt, hanyagul a hónunk alá csapott Sidewinder rakéta nagyobb puncimágnesnek bizonyult bármelyik Porsche-slusszkulcsnál, a rádióelektronikai zavarással pedig a rezidens DJ-nek is lefonnyasztottuk az alma a MacBookjáról.

A Mauser BK-27-es gépágyú szépen teszi a dolgát, ha vonuló kacsafelhőbe érünk, ám az éjjellátó hiánya igencsak megnehezítette a dolgunkat, mikor hajnalban a hortobágyi kilenclyukú híd alatt akartunk átrepülni. A vezető rendelkezésére álló lábtér több mint bőséges, a műszerfal kidolgozottsága a Saabok és Volvók világát idézően letisztult, minőségi érzetet kelt: nincsenek sorjás, kotyogó műanyagok. Az ülés, bár korlátozottan állítható, katapult közben is szorosan simul hozzánk.

Összegzés: Bár a JAS 39 Gripen nem egy mai konstrukció, nyugodt szívvel ajánljuk azoknak a vastagabb pénztárcájú sofőröknek, akik vezettek már murván Lamborghinit, de többre vágynak.