Egy jól sikerült francia borkóstolás előzte meg ezt a kis viccelődést. Barátaimmal épp egy neves sató tételeit ízlelgettük, és a szivarszobában kitaláltam, hogy oda kéne csapni a balliberális sajtónak, már amennyiben lehet egyáltalán sajtónak nevezni ezeket a termékeket. Eleve, aki ismer, az tudhatná, hogy sosem laknék egyszobás albérletben, Heidelbergtől pedig a hideg is kiráz. Akkor már inkább Svájc, ott Rasival (Orbán Ráhel – a szerk.) is átélhetnénk közös élményeket jótékonykodás után.
Úgy tudjuk több felsőoktatási intézmény is jelezte, hogy a jól sikerült tréfa miatt ösztöndíjat adnának önnek. Választott már?
Ezeken a híreken nagyon jót nevettem. Mert mit kellene még tanulnom? A Puskás Akadémián mindent megtanítottak már nekem, amire szükségem lehet: egyszerűen kell játszani, oda kell tenni magunkat, a többi pedig majd jön magától. Már persze, ha van az embernek rendes pénzügyi háttere, mert anélkül aztán lehet tanulni meg feszülni, de mire, ugye. Ilyen szempontból a testvéreinkkel a lehető legjobb helyen vagyunk – olyan környezetet építettünk magunknak, ahol bátran vállalhatunk kockázatot, mert összeszedtünk annyi pénzt, hogy meglegyen a biztonság.
Tavaly visszavonult a labdarúgástól, pedig több volt NB1-es játékos szerint is ön, idézem “nagyon tehetséges”. Nem fontolgatja az újrakezdést?
Apa ötlete volt, hogy legyek focista, és igazából a lehető legtöbbet abból is kihoztam. 5 perc játék egy győztes NB1-es meccsen – szerintem ez az eredmény magáért beszél. Most inkább valami olyat keresek, ami több kihívást nyújt, ahol nem elég átlagosnak lennem ahhoz, hogy sikeres legyek. Vadászat, borászat, esetleg dohányipar – ezek mind olyan területek, ahol keményen meg kell dolgozni a sikerért pláne akkor, ha az ember neve semmire sem garancia.
A közösségi médiában sem osztja már meg a gondolatait. A fióknak tartogatja őket?
Az igazság az, hogy túlléptem ezen. Egy-egy mély igazság, tanács, vagy megfigyelés sokkal jobban eléri a célját, ha csak a barátaim tudnak róla. Mostanában egyébként is egyre többen kérik ki a véleményemet üzletemberektől kezdve sportolókon át újságírókig. De ez egy ilyen helyzet – ha már felkapaszkodtam a csúcsra, megpróbálom élvezni a kilátást.
Csakis az értékek, von Haus aus: vadászat, borászat, dohány. Ilyen egy nemzeti újgazdag.
Bocs, komolyan vettem. 😛
@miaturo:
“A Napi Gazdaság interjút készített az újfent médiahoaxban is utazó Orbán Gáspárról, de végül nem jelent meg az írás. Mi azonban megszereztük”
Ez az igazi cikk, a vicceset még nem írták meg, de az így fog kezdődni:
Apám ragaszkodott ahhoz, hogy a gyárában a ranglétra alsó fokán kezdjem, és a tehetségemhez mérten emelkedjek majd lassan felfele.
Ezért dolgozom most, mint iratkézbesítő…
Tiszta apja ez a fiú!
az a baj, hogy en mar azt sem hiszem el hogy volt ez a hoax… 😀
En mar azt sem hiszem el amit egy Orban vezeteknevu kerdez. A facebook posztjat se, ezt a cikket se. Ő tudja hogyan tovabb. Legyen az ő dolga. Nem irigylem a helyzetéért, inkabb sajnalom.
Úgy látom, hogy összefújta a szél a szemetet.
undorodom az egész családtól, külföldön dolgozván nap mint nap, kerülök olyan helyzetekbe, ahol megkérdezik, Magyarország Európa része???
Én azt szoktam válaszolni, még nem de Orbanisztán hamarosan az lesz…remélem Európa nem hagyja…..
Tehát akkor igaz, hogy a Gazsi nem kapott ösztöndíjat, önköltségen lesz külföldön és a hvg (a kamuvideó után) megint elfelejtett tájékozódni, mielőtt rávetette magát a hírre, mint tyúk a takonyra?
Nekem sem szimpi, amit a dicső politikai elitünk művel már 25 éve, de azt sem csípem, hogy az újságírás ilyen béka segge alatti színvonalon működik….
“keményen meg kell dolgozni a sikerért pláne akkor, ha az ember neve semmire sem garancia”
Beszarva röhögök azóta is és nem valószínű, hogy egy héten belül abba tudom hagyni.
Ebben az esetben sem esett messze az ” alma a fájától.” Valóban az Apjára ütött csak az a baj,hogy nem légkalapáccsal!
Gyenge próbálkozás, a vak is látja hogy ez nem hiteles interjú.
Ilyen, amikor egy keményen dolgozó kisember kitartó munkáját végre a megérdemelt siker koronázza, és a saját lábára áll. Ezt nem irigyelni kell, hanem szorgalommal, tehetséggel, becsületes munkával utána csinálni. Akinek pedig nem sikerül? Hát mit is mondjak… Mindenki annyit ér, amennyije van!
gy.k.: 😀
@mario27:
Signore M
Egy az egyben így vagyok én is.Márc 9én Manchasterben egy személyzetis nem hitte el, h az EU ban van Magyarország.Amúgy az Egyesült Arab Emirátusok legnagyobb cégének dolgozik akinek Don Vitóék benyalnak csontig.Amúgy németnek v hollandnak néznek kinézetem és akcentusom miatt de ha bevallom az igazat nincs punci.
@Weißwurst87: Oszt annyira jó a helyi punci ott a ködös albionban, hogy megéri “nemzetárulónak” lenni? (vicc volt ám) :-))))))))
Vannak ott rendes kedves, magyarokat szerető lengyel lányok is, akik nagyon odaadóak.. Nekem legalábbis ezt hazudták. :-))))))))
,,Már persze, ha van az embernek rendes pénzügyi háttere, mert anélkül aztán lehet tanulni meg feszülni, de mire, ugye. Ilyen szempontból a testvéreinkkel a lehető legjobb helyen vagyunk – olyan környezetet építettünk magunknak, ahol bátran vállalhatunk kockázatot, mert összeszedtünk annyi pénzt, hogy meglegyen a biztonság.”
Becsülettel bevallom, nyeltem egy nagyot. Az első (2., 3.,4…) reakcióm ugyanis nem bírta volna el a nyomdafestéket! Honnan szedték össze az ,,annyi pénzt”? A család az általunk befizetett, pontosabban levont pénzből él! De Gazsika ,aki ismer, az tudhatná, hogy sosem laknék egyszobás albérletben, Heidelbergtől pedig a hideg is kiráz”! Gyomorforgatóez a megjegyzés, ez a mentalitás az ehezők és hajléktalanok országában!!! És ő akar jótékonykodni??????