A XIXD. kerületi Baszomvár utcában található Velőhangárban jártunk, ahol a munkanapokon kapható degusztációs ebédmenüt kóstoltuk meg.

velohangar.jpg

A belépés után érezhető általános flatulens hangulat nem véletlen: a falakat sikertelen magyar ipari alpinisták dedikált fotói díszítik. Bár még alig egy hete vannak nyitva, a vendégkönyvben már illusztris az elégedettek névsora: Kasza Tibor, Polt Péter, Mancs. Itt nem lehet mellényúlni!

Az előételként felszolgált “George Foreman szembeszomszédja” fantázianevet viselő parmezános-lazactömlős habvarázs önmagáért beszél. A séf később arámi nyelven elmondta, hogy első visszérműtéte ihlette az előételek idei császárát. Étvágyat hozott, na!

Az “Erdei tükör” elnevezésű savanyúchilis kukoricacsuhé-püré levest a Lakótér magazin kifejezetten a szívkoszorúér műtétekhez és Pálffy István halántékához ajánlotta. A tányér alá helyezett lapkasajt pedig a Nirvánat juttatta eszembe. Mármint a zenekart. És onnan is főleg a korai albumokat.

A főételként felszolgált, sampiongőzben klopfolt, konfitált rigótérd (Helmut Kohl kedvenc étele volt) azonban kifejezett csalódás volt. A pincér ugyanis érezhetően szerelmes volt, amikor elénk helyezte a tányért. De, hogy valami jót is mondjunk: az ételen érezni lehetett hogy komppal is szállították az alapanyagokat. Nagyon kedves ötlet, és megmentette a napot!

Így végül is optimistán vártuk a desszertet. A menüben a “Voltaire pókja” néven feltüntetett leleményt a tulajdonos személyesen kötözte a macskájára. Remek tálalás! A ruganyos trüffelágyba csavart mentás-édesköményes creme brulee különleges zamatát az őrjöngő haraggal felszeletelt édes burgonya adta – tudtuk meg utólag.

Mindent összevetve, az éttermet minden egykori francia idegenlégiósnak csak ajánlani tudjuk, a mellékhelyiség használatát azonban senkinek nem tanácsoljuk.

6 KOMMENT