Hoffmann Rózsa példáját látva több minisztérium és államtitkárság a kisiskolásokhoz fordul segítségért jótékony ügyekben.

A Nemzetgazdasági Minisztérium közleményben kéri a kisiskolásokat, hogy 100 forintjukkal – vagy ezerrel, a lényeg, hogy 100, vagy annak többszörösével a könnyebb elszámolás miatt – segítsenek kipótolni a vörösiszap-katasztrófa károsultjainak küldendő adományt, mert annak egy része eltűnt valahol. Matolcsy György szerint a végén az is lehet, hogy inkább a még ki nem postázott reálhozamokba fektetik az adományokat.

A kulturális ügyekért felelős államtitkár azért fordul a diákokhoz, hogy segítsenek a budapesti Jászai Mari téri breaktáncosokon 100 forinttal, ugyanis elkeserítő a helyzetük: van köztük olyan, aki már hamis Adidas-sapkát vagy nadrágot kénytelen felvenni, mert nem telik eredetire. A Külügyminisztérium is kampányt indított, amiben arra kérik a legkisebbeket, hogy drog helyett inkább arra adják a zsebpénzük bármennyi százalékát (de legalább 40%-et), hogy újraindulhasson a NASA űrsiklóprogramja.

Több civil szervezet is jelezte, hogy az iskolások segítségét szeretné kérni, köztük a Guccit Minden Jóseggű Lánynak Társaság, valamint a Rendes Táskát Ne Filát Alapítvány – ám nekik meg kell várniuk, míg Hoffmann Rózsa személyesen is találkozik velük, hogy később eszébe jusson a dolog.

13 KOMMENT

  1. Rózsikának a 100 Ft-os összeg még prosti korából ismerős lehet.
    öt huszas (20Ft volt egy menet) volt egy százas. ma már öt huszas csak hetven-nyolcvan forintot ér, az elmúlt nyolc év elhibázott gazdaságpolitikája miatt.

    miért nem a tömjénzsolti gyűjt pénzt mindenféle perselyezős trükkökkel?
    (ilyen falófaszra aggatnak egy acskót, és randán néznek arra aki sliccgombod dob bele, vagy beleköp)

  2. Én eccer’ vót’am egy ilyen nagy helyen, ahol adni kellett. Nagyon sokan voltak, egy szépen felöltözött bácsi beszélt, nem tom’ mit. Aztán jött egy másik bácsi egy ládikával ( Anyukám asszonta’ ő a segg-restyés, vagy valami ilyesmi ) Ami nem baj, a baj az, hogy Anyukám beletette a fagyira ígért pénzemet a ládikába. Azt mondta, ezt oda kell adni a Jóistennek, mert az mindenható, és mindent lát. Én sehogy se értettem, hogy ha mindenható, miért nem csinál magának pénzt ? Vagy nekem fagyit ? Pedig jó kisfiú voltam, nem fingottam az asztalnál, nem dobáltam kaviccsal a repülőt, a tanító nénit is a héten csak egyszer köptem le.
    Ja, és a segg-restyés után jött az a szépen beszélő bácsi, úgy nézett rám, hogy majdnem én is odaadtam nagymamától ellopottt dugipénzemet. Valami volt a kezében, ami füstölt, és éktelen büdös volt, majdnem olyan, mint mikor meggyújtottam a szomszéd Bodri kutyája farkát. Csak a bácsi nem vonyított közben. De amúgy meg szóltak is neki ” Picinyem, ég a retikülöd “.