A 64. Cannes-i filmfesztivál a megszokottnál könnyedebb filmekkel, és bulvárosabb hangulattal indul. A HírCsárda stábja összeválogatta mely öt film a legesélyesebb a fődíjra, az Arany Pálmára.

  • A különc tatu szaltója

Egy nyugat-kínai kis bányászváros kaotikus, már-már kierkegaard-i nyugalmából indul el a 14 éves Yen, hogy tüdőbajos jövőképét elkerülve megvalósítsa álmát: transzvesztita fagylaltárus akar lenni Pekingben. Szagos-életszerű kínai roadmovie különös tájakon és kis, fekete gumigyűrűkön keresztül. Érdekesség, hogy a film rendezője tervezte az első, működésképtelen kínai kereskedelmi műholdat.

  • Csend a barkómban

Tipikus norvég életkép – jellemzik sokan a 98. életévében járó Gjalmar Hjalmarsson 320 perces neo-noirját. De nem tipikus északi krimi: egy törpe növésű femme fatale elcsavarja a cukorbeteg halász fejét, ráveszi egy biztosítási csalásra, majd felúszik a sarkkörig. Csontig hatoló emberi dráma, lehelet az objektívon. "Film ennyire nem volt még közel a pajzsmirigyemhez" – meséli Martin Scorsese a filmről.

  • A látens mizantróp

A pusztulás és a szenvedés földjén csak egy reménység maradt: csak az Újjászületett Ólom-Messiás nyújthat segítséget a felbőszült lávadinoszaurusz-hordák ellen, akik rettegésben tartják a maroknyi megmaradt emberiséget. Világrengető dráma és szívfacsaró romantikus szálak teszik az évtized bábfilmjévé ezt a 311 perces oszét-kambodzsai-labda mesterművet, melyet nem kevesebb, mint 20 Oscar-jelölésre tartott érdemesnek a nagyérdemű (érdekesség, hogy a film zenéjét nem a Bee Gees szerezte).

  • Pajtások kredence

Szívszorító történet szerelemről, családról, a skót kentaur-kisebbség megpróbáltatásairól. Friss jogi diplomával Léna, a korai negyvenes éveiben járó tinédzser nagy nehezen állást talál egy zöldségesnél. Itt találkozik össze szerelmével, Jamallal, aki bal kezében egy brekegő rögbilabdát hord magánál minden nap. Eközben a szomszéd aquaparkban már közel járnak a vendégek, hogy megfejtsék Rumpus bácsi nyálfolt-tócsáinak jelentőségét, amitől talán abbamaradhat a megyét övező, ismeretlen eredetű sípoló hang. Ekkor valami aláhull az égből. Valami, ami nem eső… A film rendezője, a nemrég emigrált Tarr Bea.

  • Űrfuvarosok 5.

A kazah CGI-fenegyerek, Mahmed Azbetov jövőben játszódó sorozatának legújabb része. A nagysikerű Űrfuvarosok 4. (Az űrkurvák lázadása) után az előző rész Tourette-szindrómás pilótájának előtörténetét ismerjük meg, amint két napig tolatva, egyedül szeretné elfoglalni a Földet. Mint az előző részekben, itt is a minimalizmusé a főszerep – az űr például a produkciós költségek csökkentése érdekében zöld, a maketteket láthatóan orosz tolószékes bábművészek mozgatják. Azbetov a Londont elpusztító űrbékák óta nem volt ilyen nagy formában: a film minden egyes kockája nézhetetlen szemét.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEKMÉG TÖBB A SZERZŐTŐL

10 KOMMENT