Izgalmas élete sokakat megindít

A kampánycsend miatt kénytelenek voltunk olyan témát találni, amelyben még nyomaiban sem szerepel a politika. Ezért megkerestük régi ismerősünket, Kovács Béla rövidtávúszót, aki eddig semmilyen eredményt nem ért el, és sehol sem jegyzik úszóként. Életéről, szenvedélyeiről, és egyéb unalmas dolgokról kérdeztük.

Hírcsárda: Kezdjük az elején. Ki vagy te egyáltalán?

Kovács Béla: Szeretem magam szabadúszóként meghatározni. Igaz, legtöbbször  a Dunában úszom, ott meg nem szabad. De a lényeg az, hogy úszok.

Hogy lehet az, hogy az olvasók nagy része még egyáltalán nem hallott rólad?

Nem szoktam versenyeken indulni. Egyik kedvenc történelmi figurám, Alessandro Bona de Fide szavaival élve: nem az a lényeg, hogy hol vagy, hanem az, hogy hová érkezel.

Ez eléggé nagy klisé. Valami érdekesebb témád nincsen?

Tagja vagyok a Magyar Szabadúszó Platformnak, talán ez a legkérdekesebb az életemben.

Mert ott mit csinálsz? Van köze a politikához?

Az úszással ezt összekeverni szerintem nem lehet. Más. A Politika engem sohasem vonzott, nem az én asztalom. Túlságosan visszahúzódó alkat vagyok hozzá.

Akkor beszéljünk arról, amiket szeretsz. A telefonban a gasztronómiát említetted, a többire nem emlékszem, mert olyan unalmas volt.

Kedvencem az Orbán-hegyi olaszrizling, de tavasszal nagyon szeretem, ha a szendvicsem retkes. Attila barátom többször is mondta már: nagy ínyenc vagyok ilyen tekintetben. Szoktam termelni pár hektoliter házibort is évente, de ebben nem vagyok mester. Házi bort előállítani amúgy is nagyon nehéz.

Pont úgy, mint az úszás. Van példaképed?

Pokorni Lia nagy kedvencem, nagy tisztelője vagyok a munkásságának. Ha pedig sport, egyértelműen egy ember neve jut az eszembe: Gyurcsányi a magyar futsal-válogatott egyik meghatározó alakja, méltánytalanul sikkad el a neve. Sokan vehetnének róla példát.

Úgy hallottuk, Gyurcsányihoz barátság is fűz.

Igen, eleinte azon a pályán focizott, ami mellett én mindig úsztam. Aztán rájöttünk, ha közösen sportolunk, az lehet a jobbik megoldás. Emlékszem, amikor nyáron együtt énekeltük a Vonat nem vár-t.

Szép történet. És hogyan tovább az életedben?

Bokros teendőim között néha elsikkad ugyan az úszás, de továbbra is ebben az irányban szeretnék továbbmenni. Néha úgy érzem, Dávid és Góliát harca az, amire vállalkoztam, de kétségtelen, hogy a végén én fogok nyerni.

Sok sikert az úthoz, ami nem lesz könnyű – mint tudjuk, a szomszéd nője mindig szebb. Jövőt kutatni is megtanulhatsz, akár.

Köszönöm szépen a lehetőséget az interjúra, de úgy érzem, csak az ország lakói fogják olvasni…

3 KOMMENT