Ritkán vitatkoznak nyílt színen, de ha mégis…

Kardigánjával fojtották meg azt a politológust, akire lakásában bukkantak ma hajnalban. Szakmai rivalizálás, szerelemféltés vagy egy tetszőleges harmadik személy állhat a gyilkosság mögött. – mondta el a BRFK szóvivője. Tafferner Éva szerint annyira elmérgesedtek már a politikai elemzők közötti viszonyok, hogy nem kizárható az „ez irányú motiváció” sem.

A BRFK által meg nem erősített információk szerint K. Pétert saját kardigánjával fojtották meg, mellszőrébe pedig az „én kérek elnézést” (sic) mondatot borotválták. A helyszínen hátrahagyott jelek alapján nem kizárt, hogy társadalom – vagy politikatudományi felkészültségű elkövetővel állunk szemben, ugyanis a tettes a helyszínen hátrahagyott egy papírkéssel átszúrt Max Weber kötetet is. A rendőrség forró nyomon kezdte meg a nyomozást.

3 KOMMENT

  1. Mit jelent a (sic!)?

    „Újságokban gyakran fordul elő egy kifejezés, a (sic!). Mit jelent, mikor használják, és honnan ered?”

    A sic latin szó, jelentése így, ily módon, eképpen, ezért. Gondoljunk csak az ismert latin mondásokra: sic transit gloria mundi (így múlik el a világ dicsősége) vagy sic itur ad astra (így jutunk a csillagokig)!

    Zárójelben eredetileg tudományos közleményekben, tanulmányokban alkalmazták, mivel ilyen esetben a szerzőnek, ha korábbi tanulmányt idéz, kötelessége azt szó szerint tenni. Ha mármost az idézett szövegben, címben, stb. helyesírási hiba, sajátos írásmód vagy egyéb, az olvasóban esetlegesen visszatetszést keltő jellegzetesség volt, a szerző a sic szócska zárójeles beszúrásával jelezhette, hogy neki is szemet szúrt a jelenség, de nem ő írta el az adott szót, hanem az eredeti szerző.

    Olyankor is gyakran alkalmazzák – megmaradva a tudományos publikációknál -, amikor a szerző nem idézett szövegben fel kívánja hívni az olvasó figyelmét, hogy az adott szó, kifejezés vagy írásmód, bármily szokatlan is, úgy helyes, ahogyan ő leírta.

    A modern újságírásban, levelezésben (főleg e-mailben), internetes fórumokon viszonylag gyakran fordul elő a (sic!) alkalmazása. Ennek oka, hogy ezeken a kommunikációs csatornákon sokszor mindinkább a hétköznapi beszédnek megfelelő, kevésbé irodalmi nyelvhasználatra törekszünk. Ez pedig időnként ellentmond a helyesírás szabályainak vagy egyéb normáknak.

    A szócska értelme itt is ugyanaz, pongyolán megfogalmazva: ne gondoljátok, hogy figyelmetlenségből vagy műveletlenségből írtam így ezt a szót, ezt így helyes/így hangzott el/lesújtó véleményetek arra szálljon, akit idéztem (nem kívánt rész törlendő).